6 dolog, amit tudnod kell a platinizált titán anódokról (5)

(Folytatás)

A platinizált titán anódok gyártása az elmúlt két évtizedben fejlődött és javult. Bár a platina bevonására szolgáló elektrodepozíciós technika továbbra is népszerű, a titánon tapadó bevonat létrehozásának nehézségét a titán felület előzetes érdesítésével és a maratott szubsztrátum előzetes bevonásával egy nagyon vékony vezetőképes alapozóréteggel sikerült leküzdeni.

Egyes tanulmányok szerint a platina bevonat vastagsága általában 1 és 5 mikron között változik, és a katódos védelem speciális alkalmazásainál (a vastagság) akár 20 mikron is lehet. A szárazföldi hídfedélzetek katódos védelmére rézmagos titánt fejlesztettek ki 25-mikron platina köpennyel. A tanulmányok továbbá arra a következtetésre jutottak, hogy tömény NaCl-oldatban a platinafogyasztás kevesebb, mint 0,1 mikrogramm/amperóra, míg tengervízben (tíz százalékos telítettség) akár egy mikrogrammot is elérhet amperóránként.

Az erőművi kondenzátorok folyami és tengervíz keverékét használó katódos védelmi rendszereinél a platina fogyasztási sebessége a klórral egyidejű oxigénfejlődés miatt, a sós víznél pedig az oldott szilárd anyagok jelenléte miatt növekszik a platina fogyasztása miatt. a platina amperóránként több tíz mikrogrammra emelkedett.

Nikkel-galvanizálás esetén a fehérítőszerek jelenléte befolyásolhatja a platina felhasználási arányát, míg az acéledényekben lévő sóoldat-alapanyag cukortartalma fokozta a platinafogyasztás mértékét.

(Folytatás következik)