Titán anód az úszómedence fertőtlenítésében

Az úszómedencék sok karbantartást igényelnek, hogy tisztán és biztonságosan használhatók legyenek. A klór az egyik legszélesebb körben használt fertőtlenítőszer a fertőtlenítéshez. Megöli a kórokozókat, például a baktériumokat és a vírusokat azáltal, hogy megszakítja a molekuláikban lévő kémiai kötéseket. A titán anódok úgy működnek, hogy sóból klórt állítanak elő az elektrolízisnek nevezett eljárással. A titán anód által termelt klór fertőtleníti a medence vizét azáltal, hogy elpusztítja a baktériumokat, vírusokat és egyéb káros mikroorganizmusokat. A kémiai fertőtlenítőszerek vízhez adásának hagyományos, munkaigényes módszeréhez képest az elektroklórozást a vízfertőtlenítés kényelmes és rendkívül hatékony módjaként ismerték el. A fertőtlenítő hatás pedig a helyszíni igényeknek megfelelően állítható. Ezt a technikát széles körben alkalmazzák csíramentes vízellátásban, szennyvízkezelésben, uszodai sterilizálásban stb.

A legtöbb gyakorlati alkalmazásban a hipoklórsavat (HClO) és/vagy a hipokloritot (NaClO) sós víz (NaCl) elektrolízisével állítják elő úgy, hogy elektromos áramot vezetnek át a reaktorcsőbe helyezett perforált vagy nem perforált lemezelektródákon. A folyamat részletes elektrokémiai reakcióit az alábbiakban ismertetjük:

Anód: 2Cl– –– Cl2+2e–

Katód: 2H2O+2e–-–2OH–+H2

Oldatreakció: Cl2+2OH–-–Cl–+ClO–+H2O

Nagyon nagy különbségeket találtak a szabad klór előállításának hatékonyságában a különböző elektródaanyagok között. Látható, hogy a titán elektródák (az IrO2 vagy IrO2/RuO2 aktív bevonataival) felülmúlják a bórral adalékolt gyémánt és platina elektródákat, amelyek ezért általában nem alkalmazhatók anódanyagokként, amelyek szabad klór előállításához nagyon alacsony hatékonysággal rendelkeznek.